3. Egy irány

Háromkor már ott toporogtunk a Cseresznyefa kávézó előtt, várva Norat, aki még mindig nem érkezett meg. Florrie többször próbált rávenni, hogy menjünk haza, úgy sem jön el, vagy legalább ő hadd menjen el, de felvilágosítottam, hogy Nora igenis eljön, és hogy azt mondtam, hogy hozom a barátnőmet is, aki nem más, mint ő, szóval itt marad. Florrie még morgott egy sort, mikor megláttam egy hatalmas, barna hajkoronával rendelkező személyt. Ő lesz az. Mosolyogva elindultam felé. Ő is elvigyorodott, és levette a napszemüvegét. Magas sarkúja hangosan kopogott a köveken, míg az én egyszerű szandálom csak halkan koppant egyet-egyet, és mikor végre elértem azt, hogy Florrie is elinduljon, Nora megállt előttem, és végignézett barátnőmön. Mikor a szemeibe nézett, Florrie szinte meg tudta volna ölni a tekintetével, ezért oldalba böktem.

-          Szia, Nora! – köszöntem neki. Mégis csak így illik.

-       Sziasztok! Mi még nem ismerjük egymást. Leonora Williams vagyok. – nyújtotta a kezét Florrie felé. Mivel Florrie semmi jelét nem mutatta arra, hogy még ma meg fog mozdulni, ezért ismét meglöktem.

-          Florrie Black. – rázta meg végül Nora kezét.

-          Örvendek. Beülünk? – mutatott a kávézó felé.

-        Persze. – mosolyogtam, és követni kezdtem Norat, majd kicsit később végül Florrie is megindult, miközben valami olyat mormogott magának, hogy „Divatmajom…” Nem tudom, szerintem Nora egyáltalán nem divatmajom. Tény, hogy divatosan öltözködik, és szinte minden négyzetcentije tökéletességtől ordít… jó, talán ezt érthette divatmajom alatt.

-          Nos, Arianne… - kezdte, mikor beértünk.

-          Annie. Csak Annie. – vágtam közbe gyorsan.

-          Akkor Annie… tudod, mikor megláttalak az utcán, már kiszemeltelek magamnak. – Florrie szemei kikerekedtek, és valószínűleg ugyan az járt a fejében, mint nekem. De persze tartottam magam, és figyelmemet megint Noranak szenteltem. Add, hogy ne legyen leszbi, add, hogy ne legyen leszbi! Nyeltem egyet. – Tudod, pont ilyen lányt kerestem. Különleges feladatom van számodra, persze, csak ha elvállalod. – értetlenül meredtem rá. – Egy nagyon hálás dologról lenne szó, és ha beleegyeztek, akkor máris megmutathatom, miről van szó.

-     Állj, állj! – intette le Florrie. – BeleegyezÜNK? Mármint ő is meg ÉN IS? Na, nem, ebbe nem megyek bele!

-          Florrie! – szóltam rá.

-       Annie, elráncigáltál ide, pedig semmi kedvem nem volt idejönni! De mégis eljöttem veled! De én már nem egyezek bele semmibe!

-          Florrie! – szóltam rá még egyszer.

-          Pedig ennek szerintem mindketten örülnétek. – mosolygott továbbra is Nora.

-          Nem érdekel. – szűrte a fogai között Florrie.

-          Csak gyertek velem. Ígérem, ha nem akarjátok, békén hagylak titeket! – szabadkozott Nora.

Florrieval összenéztünk, és én biccentettem neki, jelezve, hogy menjünk, mit veszíthetünk. Ő először hevesen ingatta a fejét, de mikor látta, hogy elindultam, sóhajtott egyet, majd követni kezdett. Nora elöl lépkedett, mi ketten pedig mögötte. Sok-sok utcán haladtunk keresztül, már-már kiértünk a városból, mikor Florrie elkezdett nyavalyogni, hogy fáj a lába. Természetesen próbáltam csitítgatni, hogy biztos mindjárt ott vagyunk, de ezt még én sem hittem el. Valahogy úgy tűnt, Nora csak megy és megy, cél nélkül. Kezdtük feladni, mikor befordult egy házhoz, és mindketten fellélegeztünk. Jó, házat mondtam? Palotát gondoltam. A ház volt vagy háromemeletes, hatalmas kertje volt, sövénnyel és díszes kerítéssel, falai hófehérre voltak meszelve, hatalmas ablakait átlátszatlan függönyök takarták el, és hangos visítozás hallatszott ki a házból. Őőő, a visítás valahogy nem illik ide… Nora fejét ingatva elmosolyodott, majd benyitott. Intett nekünk, hogy várjunk.

-          Noricii! – kiáltotta egy hang. – Hát itt vagy! Hogy ment?

-     Ha még egyszer leNoricizel, ígérem, megverlek. – mondta hűvösen Nora, amitől kicsit meg is ijedtem.

-          Nora! Légyszi’! Meséld el mi volt! – szólt egy másik, mélyebb hang. Kirázott a hideg.

-         Igen! Szeretik a… ? - a mondat végét nem hallottam, mert Florriera figyeltem, aki éppen meg akart lógni, de a karjánál fogva visszarántottam.

-          Honnan tudjam? – hallottam meg Nora felháborodott hangját.

-     Szóval nem kérdezted meg? – hallottam a fojtott hangot, ami hirtelen hüppögni kezdett. – HOGY TEHETTED?!

-          Pontosabban, hogy nem tehette? – szólt egy nyugodtabb hang, egy harmadik.

-       Igen, HOGY NEM TEHETTED?! – ordított megint az első hang, és kicsit hátrahőköltem. Mit kellett volna megkérdeznie? Nyomjuk-e gruppenben, vagy mi?

-          Majd megkérdezed tőlük te! – mondta Nora, és éreztem, hogy ez a végszavunk.

Nora hátrapillantott az ajtóban, és bíztatóan elmosolyodott. Megragadtam Florrie karját, aki erre felháborodottan hápogni kezdett, és behúztam. A szobában tíz meglepett szempárral találkoztam. Az első, akit kiszúrtam, egy barna, göndör hajú, csibészes mosolyú fiú volt. Érdeklődve mért végig minket, majd szemei megállapodtak az arcomon. Gyönyörű, zöld szemei voltak. Némely tincse ravaszul a szemébe göndörödött, ezt egy mozdulattal félresöpörte. Tekintetemet tovább futtattam a társaságon, és a következő, akit megláttam, egy szőkésbarna, kócos hajú, kék szemű srác volt, aki amint meglátta, hogy őt nézem, szintén huncutul elmosolyodott. Csíkos pólója azonnal odavonzotta a figyelmet, de mentem is tovább: egy szőke hajú, viszonylag alacsonyabb fiú aranyosan mosolygott, az ő szeme is gyönyörű kék volt. Mellette egy ismét szőkésbarna hajú, barna szemű srác volt, ajkain illedelmes mosoly, kezei zsebre téve. És végül az utolsó, egy fekete hajú, barna szemű, kicsit bad boy-kinézetű srác vizslatott, haja égnek állt, tökéletesen belőve. Segítségkérően Norara néztem, majd mikor ő elmosolyodott, Florriera pillantottam. Florrie teljesen le volt sokkolva. Lassan rám emelte a tekintetét, mire megrántottam a vállam. Egy olyan „Te tényleg ilyen hülye vagy, vagy csak megjátszod?” pillantással ajándékozott meg.

-     Harry vagyok. Styles. – lépett elém a göndör hajú fiú. Kinyújtottam a kezemet, hogy majd kezet rázunk, de helyette egyik tenyerébe vette az enyém, és puha ajkaival apró csókot lehelt rá. Érintésétől kirázott a hideg, persze, jó értelemben.

-       Ejnye, Harry! Neked elvileg barátnőd van, nem? – ugratta a mellette álló, kék szemű srác. – Amúgy Louis Tomlinson. – lökte arrébb Harryt Louis, és megölelt. Mintha régi, jó ismerősök lennénk.

-    Niall Horan. – mondta a szőke srác, és valahogy azonnal lejött, hogy ír. Nem tudom, erre én valahogy ráérzek. Ő is megölelt, bár ő óvatosabban, mint Louis.

-          Liam Payne. – mondta a következő fiú, ő viszont csak kezet fogott velem.

-       Zayn Malik. – jött oda a „bad-boy”, és ő is kezet fogott velem, majd ugyanezt lejátszották Florrienál is.

-    És, hogy hívnak? – vigyorgott felém Harry. Annyira megilletődtem, hogy teljesen elfeledkeztem bemutatkozni.

-          Arianne Taylor. – mondtam bizonytalanul, majd Florriera néztem, mintegy megerősítés képpen.

-          Florrie Black. – mondta gyorsan barátnőm is.

-          Florrie? – ízlelgette Zayn a nevét.

-          Nem hallottad még? – húzta fel a szemöldökét Florrie.

-          Bevallom, nem sokszor.

-     Lányok, ők itt a One Direction. – mondta Nora. Szemeim kicsit kitágultak. Akkor onnan olyan ismerősek! – Fiúk, ők azok, akiket találtam nektek. – ez picit furán hangzott.

-          Nem csak egy lányt találtál? – kérdezte szemöldök ráncolva Louis.

-          De, de Florrie is nagyszerű, nem? – villantott ezer wattos mosolyt Nora.

-          Miről is van szó? – szólaltam meg, most már bátrabban.

-        Norici nem mondta? – vigyorgott Louis, mire Nora csak köhintett egyet. – Lányszereplőt keresünk az új videoklipünkbe. Többet is. És mikor Nora mondta, hogy talált egy tökéletes lányt a szerepre, megkértük, hogy vegyen rá, hogy vállald el. Légyszi’! – a végén kutyapofit vágott, és a képembe mászott.

-          Louis, hagyd békén! – pirított rá Nora, mire Louis elugrott előlem. – Szóval, benne vagytok?

-          Mármint miben? – fonta össze karjait Florrie.

-          Hogy szerepeltek a klipben, mint valamelyik fiú barátnője. – mutogatott Nora. 

3 komment, és hozom az új részt! :)